Már majdnem elkezdtem sápítozni, hogy milyen sz@r volt a 2019-es évem, amikor valami isteni belső hangot követve megnyitottam a fotótáramat és januártól elkezdtem végiglapozni azt a több ezer fotót amit az elmúlt évben „lőttem”.
Egészen márciusig – jelzem kettő hónap ami addig eltelt az évből –…
Valóban, az első futócipőt felhúzni olyan érzés, mint amikor annak idején az iskolában új füzetet kezdhettél.
Főleg azért, mert végre eljött az az idő, amikor nem a ronda kék csíkos füzetet kellett használni, hanem a papírbolt polcai között, hosszas válogatás után…
Na most ugye az van, hogy én nem futok.
Ezzel mondjuk nem árulok el nagy titkot, kivéve, hogy azonnal meg is kell hazudtoljam magam.
A következő történt: egy nagyon kedves ismerősöm, aki 55 éves korában kezdett el futni, és most már elmúlt 60, Izrael állam 70. születésnapja előtt tisztelegve…